Tetőszerkezetek az őskorban - egy kis érdekes történelmi kitekintés

A tetőszerkezet az emberi hajléképítés legelső szerkezete. Az állathoz hasonlóan az ember is elsődlegesen a természet adta képződményekben lelt menedékre az időjárás valamint a környezet egyéb hatásai ellen. A természetben talált faágakból, különféle aljnövényzetekből sátorra emlékeztető vázszerkezeteket építettek, kőszerszámok használatával. 

A talajba leszúrt, felső végén egymásnak támaszkodó rúdelemek részben a szél és homokviharok ellen nyújtottak védelmet, körkörös kialakítás esetén a csapadékvíz ellen is megfelelő menedéket biztosítottak. A kezdetleges tetőkonstrukciók héjazatát a faágakon lévő lombkoronák, állati bőrök, növényi fonatok alkották. A tetőszerkezet építés másik fontos állomása az ágasfákkal megtámasztott sátorszerkezet volt. 

A szerkezeti konstrukció a közbenső oszloptámaszokkal jelentős mértékben leegyszerűsödött. Az ágasfák csúcsára fektetett „taréj rudazatra” részben állati bőröket terítettek, részben pedig különböző ágakat támasztottak kezdetleges „szaruállásokat” kialakítva. 

Ezek mellett kialakultak a centrális tereket lefedő tetőszerkezetek is.

Tetőcsúcsban összefutó ágakat a centrális tér középpontjában leásott ágasfával támasztották alá. Ennek továbbfejlesztett változata a belső támasz nélküli tetőszerkezetek voltak. 

Szerkesztette: Beck Krisztina

Forrás: Verlag Dashöfer Tetőszerkezetek A-tól Z-ig.