A tetőfóliázás nem egy bonyolult folyamat, mégis sokat lehet hibázni a kivitelezésénél. Mindig az adott tetőfedő anyag (gyártói utasítás) és a hajlásszög az, ami meghatározza a fóliázási szabályokat. Nagy baj azonban nem lehet, ha a következő alapszabályokat betartjuk:
meglegyen mindig a megfelelő vastagságú átfedés (hajlásszögönként változik), vagy az illesztések legyenek összeragasztva a gyártó által ajánlott anyaggal, vagy eleve ragasztós felülettel ellátott fóliát kell alkalmazni (szélzárás)
- a víz feltételezhető folyási útjaiban nem szabad lyukasztással rögzíteni (elenléc alatt, takarásban a szarufán megengedett, szegzáró szalag használata ajánlott)
- a tetőfóliának a víz feltételezhető folyási szintje fölé kell hogy érjen a széleknél (oromzat, vápa, kémény körül és egyéb tetőáttöréseknél)
- a nem diffúziós (lélegző) tetőfóliáknál gondoskodni kell a gerincnél a kiszellőzésről (pl: fóliasapka készítésével)
- szabadon fekvő alátétfedés 20° alatt nem alkalmazható (az ellenléc a tetőfólia alatt helyezkedik el, javasot a ritkított deszkázat a fólia alatt)
Tetőfólia választáskor figyelembe kell venni még a tetőtér hasznosításának igényét is. Ha később be szeretnénk építeni a tetőteret és szigetelve lesznek a szarufaközök, akkor mindenképpen diffúziós tetőfóliát javaslunk felrakásra. Ezek a tetőfóliák együtt tudnak működni a hőszigetelő anyagokkal, és nem kell elhagyni légrést közöttük.

Kapcsolódó cikkek: